A közép-kelet európai régió a 90-es évektől egyik legnépszerűbb befektetési desztináció volt az egész világon.
Kezdetben a Visegrádi négyek alkották a legvonzóbb országok szűk csoportját, később Románia, Bulgária majd a balti és a délszláv államok is e körbe kerültek.
Mintegy 15 éves, részben az FDI-ra épített növekedést tört meg a 2008-as pénzügyi válság, de a térség viszonylag hamar magára talált és a növekedés folytatódott, bár a gazdasági modellek ekkor már erősen eltérő képet mutattak.
Mindenesetre a "CEE régió", ha országonként nem is volt számottevő (kivéve talán a lengyelek), így egyben nagyon jó nevet szerzett magának üzleti körökben.

Az uniós integráció végleg segített magunk mögött hagyni a "former communist country" minősítést. Az EU tag országokat nagyjából ugyanazzal a kockázattal árazták be és egyformán megbízható partnernek tekintették. Sok esetben egy-egy befektetés helyszínének kiválasztásakor a végső döntést nüanszok döntötték el egyik, vagy másik ország javára.

Azonban az elmúlt évtizedben egyes államok kormányai markánsan különutas politikát folytattak, aminek részletezésébe nem mennék bele, mert nem tárgya írásomnak. A lényeg, hogy a befektetők korábbi igen pozitív, egységes megítélése a régióról megváltozott, mondjuk úgy, hogy árnyaltabb lett. Mégis, mivel nem voltak látványos vállalati kivonulások a külföldi tőke beáramlása folytatódott. A régió gazdasági fejlődésének következménye volt, hogy a tőlünk keletebbre lévő országok, mint például Ukrajna, Belorusz és Oroszország lettek a fő befektetési célpontok. Ott van olcsó, képzett és elegendő munkaerő és mindegyik önmagában is nagy piac.

Aztán jött az elképzelhetetlen. Beütött az ukrán-orosz válság és a kellemes langyos víz amiben úszkáltunk hirtelen forró lett. Ki kellett gyorsan mászni belőle és az sem volt mindegy hogy a medence melyik partját választjuk. Színt kellett vallanunk, hogy kiket tartunk politikai és gazdasági értelemben szövetségeseknek, akik mellett kiállunk, szolidaritást vállalunk.

A a válság kirobbanásának első napjától az összes CEE ország álláspontja egyértelmű volt, kivéve Magyarországot. Egyedül a magyar kormány próbál még most is középutas maradni. Amit talán el is fogadnának, ha nem lett volna ennek egy jó 10 éves előzménye. De volt.

A napokban voltam egy patinás londoni klub üzleti fórumán. Főleg cégvezetők, ügyvédek, befolyásos emberek, igazi angol klub hangulat. Az első ember akivel megismerkedtem már nekem is szegezte a kérdést, hogy miért áll a magyar kormány még mindig Oroszország mellett. És nem ő volt az egyetlen. Persze elmondtam mindenkinek, hogy nem úgy van ahogy látszik, de ez is megerősítette azt a rossz érzésemet, hogy a bizalom az ország iránt fogyóban van és ennek a következetlenségnek ára lesz.

Ezeket a dolgokat megjegyzik, beárazzák. Lehet, hogy nem lesz kimondva soha, de a bizalom és a kiszámíthatóság nagyon is számít. És ki tudja mikor lesz ez a nüansznyi szempont az, ami miatt nem Magyarországot a magyar partnert fog választani egy befektető.