Az EIU (The Economist Intelligent Unit) elemzése szerint szerint az ukrán háború az alábbi 5 területen fogja megváltoztatni a világgazdaságot

1. Rövidülni fognak a beszállítói láncok olyan ágazatokban, mint például az autóipar és egyre erősebb lesz a nyomás a termelés "hazahozatalára".
2. Az energia és a nyersanyag árak elszabadulása felgyorsítja az állami és a magánszféra erőfeszítéseit az élelmiszer ellátás biztosításának megteremtésére.
3. Az orosz energiától való függőség csökkentését célzó projektek következményeként a fejlődő országok tiszta energia előállítását célzó beruházásai is több támogatást fognak kapni.
4. Az Oroszország ellen hozott pénzügyi szankciók felgyorsítják az USA dollár alapú pénzügyi rendszerről való átmenetet egy központi banki digitális pénzre (CBDC).
5. A geopolitikai feszültségek miatti technológiai háború (ami már az amerikai-kínai kereskedelmi háborúnak is központi eleme) felgyorsítja Oroszország leválását az internetről és további szankciók is várhatók e területen.

Az az igény, hogy a cégek a beszállítói láncaikat biztonságosabbá tegyék folyamatosan napirenden van már a Pandémia kirobbanása óta. Akkor, emlékszünk, gyárak álltak le a kieső kinai termelés miatt. Az elmúlt években meg is indult egy átrendeződési folyamat, amelynek célja a kizárólagos beszállítóktól való függetlenedés. A vállalatok próbálják beszállítóikat, termelésüket földrajzilag is diverzifikálni, illetve amit lehet visszavinni közelebbi országokba. Erről írtam egy cikket épp egy évvel ezelőtt. Ide kattintva olvasható.

Pedig akkor még ki gondolt egy háború kitörésére!? A jelenlegi helyzet nem hasonlítható sem a pandémiához, sem pedig a belorusz választásokat követő zavargásokra és az azt követő orosz katonai akcióra. Most egy újabb vasfüggöny, hidegháborús helyzet kialakulásának vagyunk szemtanúi. Az oroszok ukrajnai inváziója miatt hatalmas piacok és gyártói kapacitások vesztek el. Az üzlet nem fog megállni, de jelentős átrendeződést fogunk látni az elkövetkezendő hónapokban, években.

Véleményem szerint ez a helyzet (egy rövid ideig) jó lehetőségeket kínál a hazai cégeknek is hogy új piacokat, ügyfeleket szerezzenek maguknak. Ahogy mondják az üzlet, mint a víz, mindig megtalálja az útját.

Ambíciózus. Ezzel a szóval jellemezte az SSON (Shared Services and Outsourcing Network) éves SSC (Shared Services Center) iparági felmérésében a 2022-es évet.
És valóban, a szektor folyamatosan növekszik és egyre komplexebb szolgáltatásokat nyújt ügyfeleinek.
Legnagyobb arányban pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak az SSC-k. A következő legnépszerűbb kategória a munkavállalókkal kapcsolatos tevékenységek, mint például a toborzás, szűrés, képzés.

Figyelemre méltó, hogy az outsourcing esődleges oka ma már a képzett munkaerőhöz való hozzáférés. A költség megtakarítás a második helyre szorult.

Jó hír viszont, hogy a legnépszerűbb SSC desztinációk között továbbra is ott van Magyarország, jóllehet a megfelelő szakemberek megtalálása évről-évre egyre nehezebb.

A munkavállalók elvárt kompetenciáival kapcsolatban eltolódás látható az automatizáció, folyamat tervezési tudás irányába. Emellett előtérbe kerülnek a munkavállalói kulcskompetenciák, mint például a probléma megoldás, kommunikációs készségek is. Ez utóbbiak nyilvávalóan az otthoni munkavégzés miatt. Itt jegyzem meg némi nosztalgiával, hogy sok-sok éve már annak, hogy a Magyar Szolgáltatóipari és Outsourcing Szövetség kezdeményezésére a kompetencia képzést elkezdtük bevezetni a hazai oktatási rendszerbe. Itt van egy erről szóló hír: https://www.hrportal.hu/hr/alacsony-a-palyakezdok-erzelmi-intelligenciaja-20080613.html

Remélem, hogy ez a téma újra aktuális lesz és oktatáspolitika kiemelten fogja támogatni az ilyen irányú képzéseket országszerte.

Visszatérve a SSON felmérésére a munkaerő toborzás területén látható a legdrámaibb változás. A cégek több, mint fele változtatott a pandémia következtében. Bevezették a távoli munkavégzés lehetőségét és ami azt jelenti, hogy nem csak abban az országban keresnek munkaerőt ahol az irodájuk található.

Ha ehhez az átalakuláshoz hozzávesszük, hogy az elmúlt két évben a cégek 2/3-a csökkentette, vagy felszámolta korábbi irodaterületeit akkor hamar rájöhetünk, a klasszikus nagy centereknek leáldozott.
Nem lesznek a jövőben óriási, több ezres fizikailag egy helyre koncentrált irodák. Helyettük a hibrid modellben működő több helyszínről, virtuálisan együttműködő szervezetek fognak elterjedni.

A felmérés sok hasznos információt tartalmaz. Teljes terjedelmében innen letölthető: https://www.ssonetwork.com/global-business-services/special-reports/global-state-of-the-shared-services-outsourcing-industry-report-2022

A közép-kelet európai régió a 90-es évektől egyik legnépszerűbb befektetési desztináció volt az egész világon.
Kezdetben a Visegrádi négyek alkották a legvonzóbb országok szűk csoportját, később Románia, Bulgária majd a balti és a délszláv államok is e körbe kerültek.
Mintegy 15 éves, részben az FDI-ra épített növekedést tört meg a 2008-as pénzügyi válság, de a térség viszonylag hamar magára talált és a növekedés folytatódott, bár a gazdasági modellek ekkor már erősen eltérő képet mutattak.
Mindenesetre a "CEE régió", ha országonként nem is volt számottevő (kivéve talán a lengyelek), így egyben nagyon jó nevet szerzett magának üzleti körökben.

Az uniós integráció végleg segített magunk mögött hagyni a "former communist country" minősítést. Az EU tag országokat nagyjából ugyanazzal a kockázattal árazták be és egyformán megbízható partnernek tekintették. Sok esetben egy-egy befektetés helyszínének kiválasztásakor a végső döntést nüanszok döntötték el egyik, vagy másik ország javára.

Azonban az elmúlt évtizedben egyes államok kormányai markánsan különutas politikát folytattak, aminek részletezésébe nem mennék bele, mert nem tárgya írásomnak. A lényeg, hogy a befektetők korábbi igen pozitív, egységes megítélése a régióról megváltozott, mondjuk úgy, hogy árnyaltabb lett. Mégis, mivel nem voltak látványos vállalati kivonulások a külföldi tőke beáramlása folytatódott. A régió gazdasági fejlődésének következménye volt, hogy a tőlünk keletebbre lévő országok, mint például Ukrajna, Belorusz és Oroszország lettek a fő befektetési célpontok. Ott van olcsó, képzett és elegendő munkaerő és mindegyik önmagában is nagy piac.

Aztán jött az elképzelhetetlen. Beütött az ukrán-orosz válság és a kellemes langyos víz amiben úszkáltunk hirtelen forró lett. Ki kellett gyorsan mászni belőle és az sem volt mindegy hogy a medence melyik partját választjuk. Színt kellett vallanunk, hogy kiket tartunk politikai és gazdasági értelemben szövetségeseknek, akik mellett kiállunk, szolidaritást vállalunk.

A a válság kirobbanásának első napjától az összes CEE ország álláspontja egyértelmű volt, kivéve Magyarországot. Egyedül a magyar kormány próbál még most is középutas maradni. Amit talán el is fogadnának, ha nem lett volna ennek egy jó 10 éves előzménye. De volt.

A napokban voltam egy patinás londoni klub üzleti fórumán. Főleg cégvezetők, ügyvédek, befolyásos emberek, igazi angol klub hangulat. Az első ember akivel megismerkedtem már nekem is szegezte a kérdést, hogy miért áll a magyar kormány még mindig Oroszország mellett. És nem ő volt az egyetlen. Persze elmondtam mindenkinek, hogy nem úgy van ahogy látszik, de ez is megerősítette azt a rossz érzésemet, hogy a bizalom az ország iránt fogyóban van és ennek a következetlenségnek ára lesz.

Ezeket a dolgokat megjegyzik, beárazzák. Lehet, hogy nem lesz kimondva soha, de a bizalom és a kiszámíthatóság nagyon is számít. És ki tudja mikor lesz ez a nüansznyi szempont az, ami miatt nem Magyarországot a magyar partnert fog választani egy befektető.